Beszámoló a soproni KELET-ről

Az idén is volt KELET

megjelent az Egyetemes 54. számában

Sopronban láthattuk, ahogy egyre inkább hagyománnyá érik az ötlet, hogy a kárpát-medencei keresztény magyar egyetemisták találkozzanak egymással. Mindenképpen siker, hogy nőtt a résztvevők száma, de a felvidékiek most, a vajdaságiak még mindig hiányoztak, ezúttal viszont jöttek kárpátaljaiak, akik eddig nem voltak.
Pénteken kezdődött (január 28-án), és vasárnapig tartott (január 30-ig). Az érkezőket regisztrálták és rögtön el is vitték a lelkes érdeklődőket várost nézni. A szállás egy kollégiumban volt, viszonylag kulturáltan elrendezve. Az első program nem ott volt, hanem egy étteremben, ahol bált is rendeztek. Kicsit furcsálltam, hogy bállal kezdenek, de gondoltam, miért ne! Már az elején feltűnt, hogy mennyi fontos ember jelent meg magán a megnyitón (rektor, püspök, polgármester).
Tavaly az MKK rendezte a jeles eseményt, de el sem tudom képzelni, hogy ez ott megtörténhetett
volna (bár Székely János püspök egy személyben rektor is és tiszteletét tette nálunk). A nyitótánc szép volt, a vacsora bőséges, az ember már arra gondolt, hogy helyet akarnak a tánchoz, hiszen talán teli hassal kisebb a lelkesedés. Bár ezúttal élőzene volt, a zene stílusa erősen eltért az általunk megszokottól, de kellő nyitottság mellett lehetett rá táncolni. A bálról folyamatosan szállingóztak haza az emberek. A következő reggel fakultatív misével kezdődött, majd a szombati nap programjait egy egész napos szentségimádás kísérte végig. A reggeli már a szigorúan szervezett lazaság jegyében telt, mindenki megkapta, hogy mikor, milyen turnusban kell ennie. Reggeli után Pápai Lajos megyéspüspök úr tartott előadást a hivatásokról. Ezt követően párhuzamos előadások voltak: a szerzetesi életről a XXI. században és a szerzetesi építészet területén művelődhettünk. Mivel bál volt előző este, így az előadásokra sokan 2-3 óra alvással felvértezve jöttek el. A párhuzamos két előadást egy előadós beszélgetős trilógia követte. Én a globális problémákhoz szóltam hozzá (vagy szóltam be, ízlés kérdése), de a kínálatban volt még a hagyomány és az El Camino. Napközben egyébként tájékozódtam az egyenruháról is, amit minden helyi egyetemista viselt. Volt rajtuk rang(évfolyam)-jelzés és mindenféle egyéni felvarrások is. A beszélgetés már egybefolyt a Forró Cappuccinoval, ami egy zeneelőadás vegyítést jelentett, a résztvevők nagy része be is állt a táncosok közé. Vacsora után még egy kerekasztal-beszélgetés is volt az egyetemi pasztorációról, végül egy vetélkedővel zárult a nap, Sopron hideg belvárosában, ami már jó alkalom volt mások megismerésére is. Vasárnapra az értékelés és a záró szentmise maradt. A misében semmi szokatlan nem volt, attól eltekintve, hogy a Közgazdaságtudományi Kar aulájában tartották és ezt megjegyezte Pákozdi István atya is. Sopronban egy kiváló közösséget ismertünk meg, kiváló egyetemi lelkésszel, aki menedzseri erényekben is bővelkedett. Budapestről 40-en voltunk, Matolcsy Kálmán és Pákozdi István atya, valamint Regina Mair nővér is. Jövőre irány Debrecen, ahol a következő KELET lesz!

Szabó-Turák Dávid
MKK