Beszámoló a szegedi KELET-ről

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy mesés Kelet, azaz Kárpát-medencei Egyetemi Lelkészségek Találkozója, melyet idén rendeztek meg első alkalommal, hagyományteremtő szándékkal Szegeden… Semmi kedvünk ehhez a kezdéshez passzoló sablonos-humoros élménybeszámolót írni, inkább saját élményeinket osztanánk meg Veletek.

2009. február 13-án, pénteken (ami egyesek szerint szerencsétlen nap, de mi ezt most megcáfoljuk) érkeztünk Szegedre, ahol a helyiek már az állomáson vártak minket. A szállás elfoglalása után trolira szálltunk. (Ezt muszáj: megdöbbentő, de a szegediek a járműveket a színük alapján különböztetik meg, eszerint minden ami sárga, az villamos, ami kék, az busz, ami zöld, az troli, még akkor is, ha nincs áramszedője!) Felszálltunk tehát az első zöld buszra, ami az ellenség megtévesztése érdekében még a menetrendben is troliként szerepel, és elmentünk a dómhoz. Az altemplomban családias hangulatú ökumenikus istentiszteleten vettünk részt, majd átsétáltunk a közeli Katolikus Házba, ahol megvacsoráztunk. Ezt követte egy vidám ismerkedés, eszement játékokkal, sok nevetéssel. Nekünk különösen is tetszett, az a játék, amelyet párban játszottunk; bizonyos témáról 1 percig folyamatosan kellett beszélni, az 1 perc letelte után átcserélődtek a hallgató-beszélő szerepek, majd újabb 1 perc után párcsere következett. A viszonylag kis létszám előnynek számított, mert szinte mindenkivel kapcsolatba kerültünk.
Lefekvés előtt különböző fakultatív programokból válogathattunk, mi a Katolikus Ház alagsorában található Milleniumi Kávéházba mentünk, ahol sajnos nem voltak felkészülve a fogadásunkra, így asztal híján a földre pakoltuk a rendelt italokat. Amikor kijöttünk a kávézóból gyönyörűen esett a hó, és néhányan jót hógolyóztunk, majd a ‘troli’-megállóban közösen énekeltünk.

Másnap a finom reggeli után elmentünk várost nézni. Nekünk különösen is tetszett a dóm torony, ahol hógolyó-távolbadobó versenyt rendeztünk. A dóm orgonájáról a kántor mesélt nagy lelkesedéssel, és még egy Bach fugát is eljátszott nekünk. A bemutató végén mi is kipróbálhattuk az orgonát, a mintasípokat is megfújhattuk. A nagy érdeklődés miatt a következő programot csak késve tudtuk elkezdeni. A Móra Ferenc Múzeumban már vártak minket, amikor odaértünk az “Öt évszázad bibliai témájú műkincsei” című kiállításra. A idegenvezető hölgy hatalmas lelkesedéssel kezdett a mondanivalójába, majd az idő teltével a mesélési kedve logaritmikusan csökkent. Ez betudható annak is, hogy a csoport egy része idő közben lemaradt, de ez nem az érdeklődés hiányát mutatta, sőt… A múzeumból a Gödör étterembe mentünk, és útközben megcsodáltuk a Boci Tejivót. Rántott sajt helyett csirkét kaptunk, ami nagyon finom volt, csak helyenként szőrös. Ekkor következett a várva várt döfönye, amit mi azért vártunk annyira, mert fogalmunk sem volt, hogy mi az. Aztán Karesz elárulta nekünk, hogy ez nem más, mint ebéd utáni döglés. Na ezt már értettük. Döglésre alkalmas hely nem volt a közelben, ezért kimentünk a Tisza-partra sétálni, melyet például Anna most láttak először.

Délután Pafi (Pálfai Zoltán) és Gábor (Czagány Gábor), a katolikus és a református egyetemi lelkészek meséltek egyetemi lelkészségeik munkájáról, működéséről, közös tevékenységeikről, célkitűzéseikről. Érdekes volt belelátni, hogy vendéglátóink mivel foglalkoznak év közben. Jó lett volna még egy kicsit többet megtudni az egyes csoportok életéről, illetve, hogy melyikük “mire specializálódott”. (Szegeden más a csoport felépítés, mint az MKK-ban, aki ott volt érti.) Az előadás után megtekintettük a Szegedi Egyetemi Lelkészség Kápolnáját. Jó volt bemenni abba a kicsi, puha, szőnyegezett szobába mezítláb. Az egyedi, fából készült oltár is hozzájárult ahhoz, hogy a szobácskának különleges légköre volt, érződött rajta, hogy be van imádkozva. Péter apostol szavai jutottak eszembe: “Uram jó nekünk itt lennünk!”
Ezt követően ellátogattunk a Honvéd téri Református templomba, ami egyszerűségével és színes ablaküvegeivel szintén szép emléket hagyott bennünk. A templom ötszög alaprajza sem volt szokványos. A katolikus házba visszaérve először vehettünk részt úgynevezett imajáráson, ami szokatlan volt, de emlékezetes. A kiscsoportos beszélgetésen különböző témákról oszthattuk meg egymással gondolatainkat, tapasztalatainkat.

Vacsora után a lányok (na jó és a fiúk is) a báli készülődés első lépéseként megrohamozták a fürdőszobát. Innen kezdve már csak órák kérdése volt, és már indultunk is az MKK Szegedre kihelyezett fergetegesnek ígérkező farsangi báljára. Nekünk ez volt az első MKK-s bálunk, ezért nincs viszonyítási alapunk, ettől függetlenül mi nagyon jól éreztük magunkat. Sokat táncoltunk, új lépéseket is tanultunk, és megállapítottuk, hogy mégsem lenne jó ötlet a kezdő II tánciskolához csatlakozni. A büfében Anna és Ákos társaságában jókat beszélgettünk, sokat nevettünk. Pillanat alatt elszállt az éjszaka, fél 3 körül értünk a szállásra, ahová minket Pafi fuvarozott vissza a kisbuszával.

Vasárnap a rövid éjszakai pihenés miatt kellően karikás szemekkel érkeztünk a Katolikus Házba reggelizni. Ezután kiscsoportokban megbeszéltük, hogy mi volt szép., illetve, hogy min lenne jó változtatni. A beszélgetést egy vidám, mégis meghitt “köszönöm-kígyóval” és énekléssel zártuk. Jó érzés volt, hogy nem csak 1 emberhez tudtunk volna odamenni őszintén köszönetet mondani valamiért.

Igazán bensőséges, családias hangulatú misén vehettünk részt az egyetemi lelkészség kápolnájában. A jövő évi KELET helyszínéről sajnos nem született végleges megállapodás.
Az utolsó közös program egy igazi vasárnapi ebéd volt a Gödör étteremben. A búcsúzkodás után mindenki megkezdte útját hazafelé.

Reméljük, találkozunk jövőre is!

Anna és Robi
(MKK)